Derecskei női kisbunda

Helyi érték megnevezése: Derecskei női kisbunda
Helyi érték besorolása: Kulturális örökség
Készítette: Hokné Zákány Marianna, Szőllősi Imréné, Szilágyi Sándorné

A derecskei kisbunda, vagy más néven ráncosbunda, a kunsági típusú kisbundák körébe tartozik. Divatja a 19. század elején kezdődik, virágkora a század második felére tehető. A 20. század első felében viselése már háttérbe szorul. Jellegzetessége, amivel eltér a hasonló típusú kisbundáktól, a bővebb, rövidebb szabás, ill. díszítményrendszere, amiben a körkoszorús elrendezést követi. A kelengyéhez tartozó bunda beszerzése, rendkívüli anyagi terhet mért a családokra. Árát, a minőség, a hímzés mennyisége és munkaigényessége befolyásolta. Tehát a dúsan hímzett bunda árát, csak a tehetősebb családok tudták megfizetni. 
A 6-8 cikkből álló bundán a körbefutó koszorú és folyóminták tökéletesen kapcsolódtak egymáshoz. Ennek eléréséhez, a mintát pontosan kellett kijelölni a bőrön, amely nagy hozzáértést igényelt. Aljának bősége 2,5-3,5 méter is lehetett. A hímzés általában a család nő tagjainak feladata volt, amit három élű szűcstűvel, fekete ún. szűcsselyemmel készítettek el. A motívumokat lapos és száröltéssel varrták ki. Az összeállított bundát körbe, fekete "purzsa" bőrrel szegték. 20-25 centi széles körgallérja is ebből készült. Gyakran a gallér alá írta a mester a nevét és a készítés évszámát.
A kunsági kisbundák motívumkincse 3-4 alapformából áll. Rozmaring, bimbó, rózsa, tulipán és ezek variálása. Díszítésük hármas tagozódást mutat. A bunda alján körbefutó prémszegély fölött helyezkedik el az 5-7 cm széles aljkoszorú. Erre épülnek a bokorvirág kompozíciók és szinte eltüntetve a varrás vonalát, az állításvirágok. A bokorvirágokat függőleges sordísz választotta el egymástól. A középrészt elfoglaló minták fölött keskenyebb folyó-minta sorok következnek, majd az 5-6 cm széles vállkoszorú.
A szűcsök és szűrkészítők adatai megtalálhatók, az 1896-os derecskei Iparoskör és az 1908-ban létrejött Kerületi Ipartestületnévjegyzékében is. Neves szűcsmesterei Derecskének az Erdei család tagjai (egyik ága a szűcsmesterséget folytatta művészi szinten, a másik szűrkészítéssel foglalkozott), Szolnoki Károly (az 1890-es évektől, 1920-as évekig készített bundákat) és Bányai János.
Sajnos a magántulajdonban lévő bundák nagy része tönkrement, mivel viseleti darab, funkcióját vesztette, gondozása, tárolása szakszerűtlen volt. Jelenleg Derecske Város Közgyűjteményében található, egy viszonylag jó állapotban maradt darab, a Déri Múzeumban az Erdei Lajos által 1880 körül készített kisbunda, a legrégibb munkák egyike, illetve Erdélyi Imre 1927-es évszámmal datált bundája is.
A kihaló szűcshímzés remekeinek megmentésében és továbbéltetésében jelentős szerepet vállalt magára Takács Sándorné (Major Zsuzsanna). Az 1970-es évektől gyűjtötte és feldolgozta a még házaknál fellelhető bundák, vagy bundadarabok motívumkincsét. 1971-ben már be is mutatkozott a Kis Jankó Bori pályázati kiállításon a derecskei kisbunda hímzéssel. 1990-ben bekövetkezett halálával az általa megkezdett munka félbeszakadt. Pár éve a kisbunda mintát újra "kezdik felfedezni". Emléklapok díszeként, a helyi Kézműves Köremblémájának fő motívumaként találkozhatunk vele, valamint ez utóbbi mézeskalács készítő tagjaként, Hokné Zákány Marianna, az általa"derecskei mézeskalácsnak" nevezett mézeseit, kizárólag a derecskei kisbundák mintáival díszíti, ez által biztosítva a kisbunda minta továbbélését.
A derecskei női kisbunda a település egyetlen, egykor széles körben elterjedt, népviseleti darabja, ezért a település kulturális örökségének, rendkívül fontos eleme. Habár magát a bundát, sajnos már lassan egy évszázada nem készítik, a kizárólag derecskei bundára jellemző hímzésmintáját a derecskei kézművesek, továbbéltetik.